Apa azt mondja lányának, hogy lefogy

Anyjuk fekete gyászruhájában, sápadt arcán gyötrelem és félelem, szemei már szárazak, elsírt könnyeiről kivörösödött arca árulkodik.

Mi van Verával?

Kezét kalapjához emeli, a langyos tavaszi szél által meglebbentett fátylát igazítja helyére. Erős vállai meggörnyedve, a fájdalomtól mintha nehéz életének egész súlyát hordaná a hátán. Anna három tizenéves kislányával áll a barátok, ismerősök karéjában, akik megjelentek a tragikus körülmények között véget ért családapa temetésén, hogy részvétüket, együttérzésüket hogy lefogy az asszonynak, aki súlyos események után elveszetten, reménytelenül tekint le a mélybe, immár koporsóban fekvő férjére, aki önkezével vetve véget életének, búcsúszavak nélkül hagyta itt a családját.

Szomorúan néz kedves lányaira, akik életkorukhoz igazán nem illő, mélyfekete ruhában állják apa azt mondja lányának anyjukat, szorosan fogják a kezét, hogy lefogy tartva, nehogy elhagyja őket.

hogy lefogy

Előadók, társszerzők

A kisváros temetőjében a hogy lefogy napsugár fénye átszűrődik az illatozó akácfák lombjai-virágai közül, madarak vidám raja zengi mindennapos dalát, nem törődve a gyászolók hangulatával.

Az egyszerű szertartás lassan végefelé közeledik, hiszen a katolikus vallás előírásai szerint nem jár egyházi temetés annak, aki nem természetes hallállal, hanem saját akaratából, önkezével vet véget életének.

Egy ismerős fiatal lelkész mondja el az hogy lefogy a koporsónál, akit az asszony fölkért rá. Isten, kinek sajátja mindenkor az irgalmazás és bocsánat, alázatosan könyörgünk Máté szolgád lelkéért, akit ma az életből kiszólítottál: hogy ne engedd őt az ellenség hatalmába jutni, s ne feledkezzél meg örökre róla; hanem a szent angyalok fogadják őt s vetessék a paradicsomi hazába, hogy mivel benned reménylett és hitt, ne jusson a pokol büntetésére, hanem nyerje meg az örökkétartó örömöket.

Select Page Hogyan lehet egy tizenéves lányát, hogy lefogy Az ok a túlsúly a legtöbb esetben válik az egészségtelen táplálkozás. Ezért a kérdés, hogyan lehet fogyni egy hét egy tinédzser válik, amelyek számos esetben.

Lányai kezét szorosan tartva, egy-egy szál virággal együtt, tétova léptekkel közelítenek a sírgödör felé, és néma szavakat rebegve dobják le a mélybe a férjre és apára, aki magára hagyta őket rettenetes félelmükkel. Miután a fiatal pap szenteltvízzel hinti be a koporsót, elsőnek indul a gyászoló családhoz részvétét nyilvánítani. Egyenként megfogja kezüket, vigasztaló szavakat intézve hozzájuk. Utána a kisváros lakói sorban járulnak eléjük, hogy kifejezzék együttérzésüket.

Vége a szertartásnak, elfogynak az ismerősök, már csak az érintett két család hogy lefogy a színes koszorúkkal borított friss sírhant közelében. Az öngyilkos férj hozzátartozói elkülönülten, az ellenkező oldalon álltak a temetés alatt, nem tudni miért, ezzel is kinyilvánítva gondolataikat, mintha az özvegyet okolnák a történtekért.

Aztán lassan elindulnak előbb a férj rokonsága, majd az özvegy, három lányával és nagynénjével, otthagyva az elcsendesedett sírkertet. Taxi állt a temető kapujánál, vezetője ott várakozott rájuk. Amint megpillantotta őket, kinyitotta a Lada hátsó ajtóit, udvariasan segítette a négy nő elhelyezkedését, így indultak haza, elárvult otthonukba. Egyedül az asszony keresztanyja maradt a szomorú családdal.

Még szinte be sem fejeződött az építkezés, épp elég munka vár arra, hogy teljesen apa azt mondja lányának az otthonuk, de már beköltözhettek, mivel a földszinten a konyha és mellékhelyiségek, egy nagy nappali, a félemeleten két kisebb hálószoba már lakható állapotba került.

Az özvegy elgondolkodva nyitotta ki a ház kapuját, majd a bejárati ajtót.

Egyedülálló apaként, vakon

Szemében könnyek gyűltek, amint átlépte a küszöböt. Eszébe jutott, hogy mennyi áldozat, utánjárás, és munka kellett hozzá, hogy végre saját, kényelmes otthonuk legyen. És ezután már minden, de minden feladat rá, egyedül őrá hárul: a ház befejezése, az udvar, a kiskert betelepítése a lányok felnevelésének, taníttatásának minden gondjával Korábban szűkös, földszintes, nyirkos udvari lakásban éltek, közel a város központjához, ott jöttek világra a kislányok.

Nagy áldozatok árán sikerült kölcsönökkel, rengeteg munkával, sok-sok lemondással elérni, hogy álmuk valóra váljon, és végre az elképzelt ház, a megálmodott otthon építését elkezdjék. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy emiatt a házaspár többször is összeszólalkozott.

Anna mindent megmozgatott, hogy álma megvalósuljon, ezért állása mellett mindenféle különmunkát keresett magának. Az is előfordult, hogy a közeli iskolában télen a kazán fűtését, és a takarítást is ellátta, úgy gyűjtögette össze apránként a nagy kiadások fedezetét.

A férj viszont természeténél fogva félénk, túlságosan borúlátó beállítottsága miatt ódzkodott ettől a hogy lefogy lépéstől, apa azt mondja lányának állása mellett alig vállalt még az építkezéssel járó gondokból is valamit. Amikor Anna gondolatban idáig jutott, elhessegette lelki szemei előtt megjelenő képeket és behívta Zsófikát, a keresztanyját, aki felnevelte őt, és kislány korától anyja volt édesanyja helyett is.

Locsolók Csörgött a telefon. Az apa úgy ugrott fel, mint akire hirtelen ráhúztak egyet. Aztán már ott állt a telefonasztalkánál hosszú hálóingjében, borzasan, álmosan.

Mindig úgy gondoskodott róla, mintha saját gyermeke lenne; szeretetben nőtt fel a közelében, amiért mindig hálás hogy lefogy neki, és ezt igyekezett mindig ki is fejezni, amikor módja nyílt rá. Most is azonnal eljött hozzájuk, amint Máté szörnyű tettéről értesült, s mellettük áll, hogy átsegítse őket a nehéz napok hogy lefogy.

Hogyan lehet egy tizenéves lányát, hogy lefogy

Zsófika közel a hatvanhoz is, jó erőben van, derűs, kedves asszony, aki most leemeli kissé őszülő haját eltakaró fekete kalapját, leveti gyászos ruháit, apa azt mondja lányának házi köntöst ölt magára.

Gondoskodásával igyekszik a család szomorúságán enyhíteni. A nappali szobában - mintha idegenek volnának - tétován várakoznak mindnyájan, ahonnan nagy üvegezett ajtó nyílik a verandára, ezen túl is, az egész fal üvegezett ablakain át a délutáni nap sugarai barátságossá teszik az otthonosan berendezett tágas szobát.

Egyik oldalt fehér gyapjútakaróval borított kényelmes heverő foglalja el a falrészt, előtte kicsi asztal, oldalt két fotellel.

Szemben egy, valamikor jobb napokat látott, faragott szekrény, üvegezett ajtókkal, ahol étkészleteket, poharakat tartanak. A szoba közepén nagy családi asztal, körberakva kényelmes karosszékekkel. Zsófika siet a konyhába, kinyitja a hűtőszekrényt, hogy lefogy, a szekrényből poharakat, tálcát tesz a terített asztalra. Addig öltözzetek át ti is kényelmes ruhába. Anna zsebkendővel a szemét törölgetve közeledik felé, szeretettel öleli át.

Igaz, a temetésen sok ismerős és barát megjelent, de most nélküled itthon teljesen magunkban lennénk. Nem lehetek neked eléggé hálás, amiért ilyen szeretettel gondoskodsz rólunk.

Arnold, a bálnavadász – Mit hoz a holnapi nap?

Nekem annyira természetes, és örülök, ha veletek lehetek. Csak nem hagyhatnálak benneteket magatokra ilyen bajban Egy perc nyugtom nem volna tőletek távol. A kislányok sorban hozzásietnek, mindenki ad egy-egy puszit Zsófi néni arcára.

Aztán szófogadóan vonulnak átöltözni, ki-ki a szobájába, majd szokásukhoz híven segítenek a terítésnél, asztalra hordják az étkezéshez szükséges kellékeket. Zsófi közben fölszeleteli apa azt mondja lányának előre elkészített sültet, tálalja a salátákat, kenyeret szeletel, mindezt a lányok viszik a szobába, míg Anna hogy lefogy ül a nagy asztal mellett, és nem tudja, mit kezdjen magával Túlzás volna azt állítani, hogy jóízűen, de kényszeredetten hozzákezdenek a vacsorához, amikor már Zsófika is leült melléjük, mindnyájukat noszogatva, hogy egyenek valamit, mert hiába minden, éhezéssel semmit sem hogy lefogy megoldani, ami már megesett, hogy lefogy nem lehet meg nem történtté tenni.

Anna törölgeti a szemét, és mindig azt ismételgeti: Miért? Miért tetted ezt velünk, Máté? Mi történt egyszerre, hogy szótlanul, búcsú nélkül hagytál itt bennünket?

Vacsora után még sokáig ültek hosszú hallgatásba burkolózva, miközben Zsófi helyet készített az asztalon, majd sorban elővarázsolta az édességeket, a lányok kedvenc süteményét, végül a torta is asztalra került.

A reggelizőasztalnál – Arnoldot összevarrják – Arnold és Rosita – Lim-Lom Jolán

Mindnyájan szeretik az édességet, most mégis alig csipegettek belőle, - arcukon bánattal tekintettek a semmibe, mintha valahonnan gyógyírt várnának fájdalmukra. Csendben együtt mondták el az asztali áldást, aztán a zűrös-szomorú nap fáradalmaitól ellankadva, a lányok elköszöntek, és visszavonultak az emeleti hálószobájukba.

Sokáig hogy lefogy sem tudott elaludni. Csendben, döbbenten gondoltak a tragédiára, szemük előtt mindig megjelent az a kép, ahogyan apjukat meglátták a pincében - aki képes volt búcsú nélkül itthagyni őket - felakasztva magát az egyik gerendára.

Rettenet ült ki arcukra, amikor eszükbe jutott; most is hallgattak, nem beszélgettek, de ez a kép állandóan, egyre előttük lebegett Anna a nappaliban ágyazott magának a széles heverőre, a másik emeleti hálót Zsófikának hogy lefogy be, aki hosszabb időt tölt majd náluk.

Mielőtt Zsófika elvonult volna, a két nő lefekvés előtt helyet foglalt az öblös karosszékekben, majd a szomorú eseményt elevenítették föl. Megfogja Anna kezét, megsimogatja, igyekszik mély gyászából kizökkenteni, aki mereven tekint maga elé.

Megérti szomorúságát, tudja, milyen megrázó eseményeket kellett átélnie, és azt is, milyen nehéz idő vár még rá, magára maradva a lányok felnevelésének minden gondjával. Éjszakába nyúlóan beszélgettek az elmúlt esztendőkről. Máté külsőleg jóvágású, magas, barnahajú férfi, apa azt mondja lányának szemekkel, azt ugyan nem lehetett róla fogyni zen szokások, hogy sportos, inkább sovány, beteges alkatú volt.

Mindig szeretett divatosan öltözködni, s ha valahol megjelent, mindenütt jó benyomást keltett csendes, szerény modorával. Zsófika házasságuk kezdetétől magábazárkózott embernek ismerte, arra azonban sosem gondolt, hogy amit tett, nem természetes következmény, hanem beteges hajlamából eredt.